...folytatás

A gyermekek óvodába, majd iskolába a községben - helyben jártak. Az óvodai évek alatt már látszott a betegség, de még tudtak járni. Társaiktól és az óvonéniktől, sok szeretet és gondoskodást kaptak.
A szülők kézben vagy kocsival el tudták vinni a gyermekeket az óvodába, majd az iskolába. Berkenye községben 1-4.osztályos általános iskola van. Amikor Franciska iskolába kezdett járni, már szükség volt kerekes székre, mert a kislány egyre gyengült.
A Község vezetése és az iskolában a tanító nénik mindent megtettek, hogy a gyermek aktívan részt vehessen a közösségi életbe. Biztosították az akadálymentes közlekedést, és az iskolatársak, tanító nénik segítettek az iskolai időben.
Franciska boldog volt az iskolában. Jól tanult, ragaszkodott társaihoz.

Aztán Bianka is mint 1 osztályos idekerült az iskolába. Ekkorra már Ő is nehezen tudott állni, menni, ezért neki is szükséges lett a kerekesszék. Ezen időszakban a mozgásukhoz szükséges kerekes szék még nem általuk működtetett elektromos szék volt. Segítséggel tudtak közlekedni (tolni kellett).
Nagy örömükre szolgált, amikor kaptak háromkerekű mopedet, amivel iskolába tudtak menni. A szabadság öröme töltötte el őket, hogy önállóan tudtak közlekedni.

Mivel Berkenyén 1-4 osztályos általános iskola van, és Franciska 5. osztályos tett, más intézménybe kellett folytatni tanulmányait. A gyermekeket szét kellett volna választani. Franciska a szomszédos faluba, Nógrád községbe ment volna, Bianka pedig marad Berkenyén. Így gyermekeket kétfelé kellett volna iskolába vinni, és megoldani a kiszolgálásukat. (étkeztetés, WC, stb, mert a nevelők ezt a feladatot már nem tudták felvállalni.)

A szülők rájöttek, hogy gyermekeinknek a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudjuk nyújtani, azt, hogy itt a közösségben teljes életet tudjanak élni. Szülőknek és a gyermekeknek is nagy megrázkódtatás volt, amikor szembe kellett nézni a ténnyel, hogy el kell menni a gyermekeknek otthonról, és egy újabb fejezet kezdődik az életükbe. Elérkezett az idő, hogy a gyermekek testi és lelki fejlődése érdekében a legfontosabb dolog, amit tenni lehet, hogy meg megtalálják azt az iskolát, ahol a gyermekek együtt lehetnek és az igényeiknek megfelelő ellátást kapnak. Végül sikerült megtalálni az ideális iskolát és diákotthont.

Hörnyék Franciska 5. osztályos, és Hörnyék Bianka 2. osztályos tanuló, a 2007/2008 tanévtől a Mozgásjavító Általános Iskola (Budapest Mexikói u.60) tanulója és a diákotthon lakója lett.

A gyermekeket hétfőn reggelre kell vinni az iskolába, és pénteken délután elhozni.  Ekkorra a két kislány egészségi állapota már állandó elektromos kerekesszék használatot követelt. A gyermekek szállítását csak úgy tudták megoldani, hogy az alapítvány segítségével vásároltak egy VIVARÓ 9 személyes gépkocsit, melyet átalakítottak oly módon, hogy két kerekesszék szállítására alkalmassá tették.

Ezen gépkocsi nélkül a gyermekek élete már elképzelhetetlen, mert az utazást csak így tudják biztosítani a szülők. A mindennapi élethez nélkülözhetetlen számukra a szállítóeszköz.

A gyermekek élete a kezdeti nehézségek után kiteljesedett. Új barátokra leltek az iskolában. Jól tanulnak. Közösségi emberek, van sikerélményük, szeretik őket.

Ezen időben Franciska már elvégezte a 8 osztályt. (2011.évben), és felvételt nyert az előző évben indított új szakközépiskolai oktatásra. 2011. szeptembertől 9.osztályos angol nyelvi előkészítős a szakközépiskolában.

Bianka az iskola 6.osztályos tanulója.

A legnagyobb dolog, amiben az alapítvány segíteni tudott, hogy a gyermekek lelke nem lett beteg.

Állapotukban sajnos nem számolhatunk be javulásról. A betegség egyre jobban elhatalmasodik. Franciskának a gerincét kellene műteni, hogy ki tudjon egyenesedni. A műtét igen komoly. Többszöri műtétre lenne szükség, hogy eredményt lehessen elérni. A gyermek nagyon megszenvedné, és az iskolából is kimaradna egy év. Vizsgálatok már voltak, Budapesten és Pécsen lenne rá lehetőség, hogy elvégezzék a műtétet. A szülők és a gyermek még nem jutott döntésre. Az alapítvány mellettük áll, bármi legyen a döntés, és a kimenetele.

A lányok életkörülményeiknek javításában, közérzet javító lehetőségekkel tudunk segíteni. Nem adtuk fel annak a lehetőségét, hogy a lányok betegségében olyan szintű orvostudományi fejlődés valósulhat meg, hogy állapotában megállítható legyen a leépülés. 

Az alapítvány hálásan köszöni minden jótét léleknek, aki anyagilag, jó szóval, bíztatással az ügyünk mellé állt és immár 12 éve velünk együtt aggódik és küzd a gyermekekért.

Kérünk, ha módodban áll adományoddal és adód 1%-val támogasd Franciska és Bianka küzdelmét az életért.