Franciska és Bianka története II.
| 
| Találatok: 2363
A gyermekek óvodába, majd iskolába a községben - helyben jártak. Az óvodai évek alatt már látszott a betegség, de még tudtak járni. Társaiktól és az óvonéniktől, sok szeretet és gondoskodást kaptak.
A szülők kézben vagy kocsival el tudták vinni a gyermekeket az óvodába, majd az iskolába. Berkenye községben 1-4.osztályos általános iskola van. Amikor Franciska iskolába kezdett járni, már szükség volt kerekes székre, mert a kislány egyre gyengült.
A Község vezetése és az iskolában a tanító nénik mindent megtettek, hogy a gyermek aktívan részt vehessen a közösségi életbe. Biztosították az akadálymentes közlekedést, és az iskolatársak, tanító nénik segítettek az iskolai időben.
Franciska boldog volt az iskolában. Jól tanult, ragaszkodott társaihoz.
Aztán Bianka is mint 1 osztályos idekerült az iskolába. Ekkorra már Ő is nehezen tudott állni, menni, ezért neki is szükséges lett a kerekesszék. Ezen időszakban a mozgásukhoz szükséges kerekes szék még nem általuk működtetett elektromos szék volt. Segítséggel tudtak közlekedni (tolni kellett).
Nagy örömükre szolgált, amikor kaptak háromkerekű mopedet, amivel iskolába tudtak menni. A szabadság öröme töltötte el őket, hogy önállóan tudtak közlekedni.
Mivel Berkenyén 1-4 osztályos általános iskola van, és Franciska 5. osztályos tett, más intézménybe kellett folytatni tanulmányait. A gyermekeket szét kellett volna választani. Franciska a szomszédos faluba, Nógrád községbe ment volna, Bianka pedig marad Berkenyén. Így gyermekeket kétfelé kellett volna iskolába vinni, és megoldani a kiszolgálásukat. (étkeztetés, WC, stb, mert a nevelők ezt a feladatot már nem tudták felvállalni.)
A szülők rájöttek, hogy gyermekeinknek a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudjuk nyújtani, azt, hogy itt a közösségben teljes életet tudjanak élni. Szülőknek és a gyermekeknek is nagy megrázkódtatás volt, amikor szembe kellett nézni a ténnyel, hogy el kell menni a gyermekeknek otthonról, és egy újabb fejezet kezdődik az életükbe. Elérkezett az idő, hogy a gyermekek testi és lelki fejlődése érdekében a legfontosabb dolog, amit tenni lehet, hogy meg megtalálják azt az iskolát, ahol a gyermekek együtt lehetnek és az igényeiknek megfelelő ellátást kapnak. Végül sikerült megtalálni az ideális iskolát és diákotthont.
Franciska és Bianka története
| | Találatok: 2991
A 7 éves Franciska és a 4 éves Bianka testvérek, és mindketten izomsorvadásos betegségben 
(Spinalis m. dystrophia) szenvednek.
A család mély megrendüléssel fogadta a tényt, amikor Franciska betegsége kiderült, és az orvosok közölték, hogy a betegség - az orvostudomány jelen állása szerint - gyógyíthatatlan. Ezt a tényt elfogadni nem tudták, és maguk próbálták felkutatni a lehetséges gyógymódokat. Minden lelki és anyagi erejükre szükségük volt, és amikor már a reménytelenségtől teljesen kimerültek, jött az újabb csapás: testvérén is észrevették a riasztó jeleket. Nem maradt más, amit még ember megtehet, és meg is kell tennie, - az Egyesült Államok-beli Memphisben és Singaporeban működő kutatóintézetben kidolgozott sejtátültetési eljárás.
Az USA-ba a kiutazást a hatóságok nem engedélyezték a családnak. Kétszer is elutasították kérvényüket, hogy a gyermekeket kivihessék vizsgálatra. A család az alapítvány segítségével nem adta fel a reményt, hogy a betegséggel a világon egyedül foglakozó koreai orvos, Dr. Peter K. Law megvizsgálja a gyermekeket.
2004. május elején, a kutatóorvos Singaporeban tartózkodott, ahol fogadta a családot, és megadta az utolsó esélyt. Vállalta a két kislány kezelését, illetve a műtétet. Sajnos, csak akkor válhat valóra ez a lehetőség, melyet a család szíve-lelke óhajt, ha előre ki tudják fizetni a Franciska és Bianka gyógykezeléséhez szükséges teljes összeget: 2 x 75.000 amerikai dollárt (kb. 30 millió Ft-ot) a két kis életért!
